A SZERELMESEK – любов

A szerelemben A Szerelmesek arról szól, hogy a szeretet nem érzés, hanem döntés — méghozzá olyan, amit nem egyszer kell meghozni, hanem minden reggel újra.

Nézd meg jól a lapot, ahol egy férfi és egy nő áll meztelenül egy kertben, fölöttük hatalmas angyal emelkedik ki a fellegekből, és figyeld meg a legfontosabbat: senki nem néz ugyanoda. A férfi a nőt nézi, a nő fölfelé néz az angyalra, az angyal pedig egyiküket sem.

Van ebben valami gyönyörű és valami nyugtalanító is egyszerre, mert azt üzeni, hogy akit szeretsz, mindig néz valamit, amit te nem látsz — és ezt nem lehet megszüntetni, csak tisztelni.

A lap neve sem véletlen: nem „A Szerelem", hanem „A Szerelmesek" — nem egy érzés nevét viseli, hanem két emberét, hiszen az érzés magától jön, ketten lenni viszont munka.

Ha kapcsolatban élsz, akkor nézd meg azt a magányos hegyet kettejük között, ott hátul, amire egyikük sem néz, mert minden szerelemben van egy ilyen hegy: az az egy dolog, amiről még nem beszéltetek, amit mindketten láttok, ha véletlenül arra fordultok, és amit mindketten könnyebbnek éreztek megkerülni, mint megmászni. Ez a lap most azt kérdezi tőled, meddig kerülöd még.

Ha egyedül vagy, akkor vedd észre, hogy nincs rajtuk páncél, se köpeny, se semmi — és ez nem erotikus dolog, hanem félelmetes, mert azt jelenti, hogy nincs mit letagadni. Ezért olyan ritka az igazi közelség: nem azért, mert nehéz megtalálni valakit, hanem mert nehéz letenni a páncélt egy olyan ember előtt, aki még nem ígért semmit.

És figyeld meg a férfi mögött a tizenkét lángot a fán, annyit, ahány hónap az évben van: a szenvedély nem állandó állapot, hanem évszakokban ég — aki pedig azt hiszi, hogy a parázs a vég, az még soha nem élt át egy egész évet senkivel.

Mondd ki ma azt az egy mondatot, amit hónapok óta a nyelved hegyén tartasz.

Van egy mondat, amit hónapok óta a nyelved hegyén tartasz. Ma este erről lesz szó.

Nézd meg jól a lapot, ahol egy férfi és egy nő áll meztelenül egy kertben, fölöttük hatalmas angyal emelkedik ki a fellegekből, kitárt karral, lángvörös szárnyakkal, mögötte pedig úgy ragyog a nap, hogy szinte belenézni sem lehet.

És figyeld meg a legfontosabbat: senki nem néz ugyanoda. A férfi a nőt nézi, mert számára ő a látható — a test, a jelen, a kéznél lévő valóság. A nő viszont fölfelé néz, az angyalra, mert ő azt figyeli, ami a kapcsolaton túl van.

Ez a te üzeneted ma este, mert azt tanítja, hogy akit szeretsz, mindig néz valamit, amit te nem látsz — és ezt nem lehet megszüntetni, csak tisztelni. Ha most az az érzésed, hogy nem érted őt egészen, akkor nem hibáztál: így néz ki két ember, akik szeretik egymást.

A lap neve sem véletlen: nem „A Szerelem", hanem „A Szerelmesek" — nem egy érzés nevét viseli, hanem két emberét. Az érzés magától jön, ketten lenni viszont döntés, méghozzá nem egyszer, az elején, ünnepélyesen, hanem minden egyes nap újra: hogy odafordulsz, hogy meghallgatod, hogy kimondod.

Most nézd meg a férfi mögött a fát, amelyen levelek helyett tizenkét lángnyelv ég, épp annyi, ahány hónap az évben van. Ez a figyelmeztetésed: a szenvedély nem állandó állapot, hanem évszakokban ég — van hónap, amikor lobog, és van, amikor csak parázslik. Aki azt hiszi, hogy a parázs a vég, az még soha nem élt át egy egész évet senkivel.

És most nézd meg azt a magányos hegyet kettejük között, ott hátul, távol, amire egyikük sem néz. Minden szerelemben van egy ilyen hegy: az az egy dolog, amiről még nem beszéltetek, amit mindketten láttok, ha véletlenül arra fordultok, és amit mindketten könnyebbnek éreztek megkerülni, mint megmászni.

Vedd észre azt is, hogy nincs rajtuk páncél, se köpeny, se semmi — és ez nem erotikus dolog ezen a lapon, hanem félelmetes, mert azt jelenti, hogy nincs mit letagadni, és nincs az a mondat, amivel utólag helyre lehetne igazítani, milyennek látszottál.

Ma este mondd ki azt az egy mondatot. Ha ettől most összeszorult a gyomrod, akkor pontosan neked szól ez a lap.

Fordított állásban a kísértés ritkán az, aminek látszik: nem az a kísértés, hogy megjelenik valaki más, hanem az, hogy ne kelljen dönteni — hiszen amíg két úton állsz, addig egyikről sem kell lemondanod.