A FŐPAP – kærlighed

A szerelemben A Főpap a kimondott elköteleződés lapja, vagyis azé a pillanaté, amikor valami magánügyből nyilvános lesz.

Nézd meg jól a képet, ahol egy főpap ül két kőoszlop között, előtte két szerzetes térdel, a lába előtt pedig két kulcs fekszik keresztbe téve — ez a lap ugyanis nem a szikráról szól, hanem arról, ami a szikra után jön: a keretről, a szertartásról, a gyűrűről, a bemutatásról, az együtt töltött karácsonyról.

Ez a lap gyakran szó szerint eljegyzést vagy esküvőt jelent, de a mélyebb üzenete ennél tágabb: azt kérdezi tőled, hogy mered-e vállalni azt, ami köztetek van mások előtt is, mert amíg egy kapcsolat titok, addig nincsen súlya, és amit soha nem mondtak ki hangosan, azt bármikor le lehet tagadni.

És ha egyedül vagy, akkor arról szól, hogy tudsz-e olyan emberrel lenni, akinek ugyanaz a fontos, mint neked — mert a szerelem első három hónapja a vonzalomról szól, a következő harminc év viszont arról, hogy ugyanazt gondoljátok-e arról, mi számít.

Figyeld meg a két térdelő szerzetes ruháját, mert az egyiken rózsák nyílnak, a másikon liliomok, vagyis az egyikben a szenvedély dolgozik, a másikban a tisztaság: ez a lap azt üzeni, hogy egy jó kapcsolatban mind a kettőre szükség van, hiszen a szenvedély keret nélkül szétesik, a keret pedig szenvedély nélkül csak egy lakótárs.

De vigyázz a fordított oldalára is, mert ez a lap árnyéka fájdalmas: amikor a forma túléli a tartalmat, és ketten már csak azért maradnak együtt, mert az emberek mit szólnának, vagy mert így szokás — ilyenkor a szertartásból ketrec lesz.

És van egy másik árnyéka is: amikor valaki más elvárásai szerint választ társat, nem a sajátjai szerint.

Ma kérdezz meg valakit, aki már harminc éve házas, hogy mi tartotta meg őket.

Nem kell mindent egyedül kitalálnod.

Nézd meg jól a lapot, ahol egy főpap ül a trónusán két kőoszlop között, hármas koronával a fején, a jobb kezét áldásra emelve, előtte pedig két szerzetes térdel, a lába előtt meg két kulcs fekszik keresztbe téve.

És figyeld meg a legfontosabbat: azok a kulcsok nem a kezében vannak, hanem a földön, mert ez az ember nem birtokolja az ajtót, csak őrzi azt, ami mögötte van.

Ez a te üzeneted ma este: az, amivel most küzdesz a kapcsolataidban, már megtörtént valakivel. Valaki már átélte ugyanezt a csendet a konyhában, valaki már megégette a kezét pontosan ugyanígy, és valaki már megtanulta, mit kellett volna másképp — a hagyomány pedig nem más, mint ennek a sok-sok égésnek az összegyűjtött jegyzőkönyve.

Keress tehát valakit, aki már harminc éve együtt van valakivel, és kérdezd meg tőle, hogy mi tartotta meg őket: nem tanácsot kérni ugyanis nem büszkeség, hanem a legdrágább tandíj, amit fizetni lehet.

Ez a lap emellett a kimondásról is szól, arról a pillanatról, amikor valami magánügyből nyilvánossá válik: egy bemutatásról, egy gyűrűről, egy közös karácsonyról, egy mondatról, ami után már nincsen visszaút. Mert amíg egy kapcsolat titok, addig nincsen súlya, és amit soha nem mondtak ki hangosan, azt bármikor le lehet tagadni.

Most figyeld meg a két térdelő szerzetes ruháját: az egyiken rózsák nyílnak, vagyis benne a szenvedély dolgozik, a másikon liliomok, vagyis a tisztaság és a fegyelem — ez a lap pedig azt üzeni, hogy egy jó kapcsolatban mind a kettőre szükség van, hiszen a szenvedély keret nélkül előbb-utóbb szétesik, a keret viszont szenvedély nélkül csak egy lakótársi viszony.

És vedd észre, hogy a kulcsból kettő van, keresztbe téve: vagyis egynél több út vezet be ugyanoda. Ha valaki azt mondja neked, hogy a szerelemnek csak egyetlen helyes formája van, és az véletlenül pont az, amiben ő él, attól ne fogadj el tanácsot.

Fordított állásban a forma túlélte a tartalmat, és ketten már csak azért maradnak együtt, mert így szokás, vagy mert mit szólnának az emberek — ilyenkor a szertartásból ketrec lesz.