A BOLOND – καριέρα

A munkában A Bolond a váltás lapja, és egyben a pakli egyik legfelszabadítóbb üzenete, mert azt a kérdést teszi fel, amelyet a legtöbben egész életükben kerülnek: mihez kezdenél, ha nem kellene senkinek megmagyaráznod?

Jól figyeld meg, milyen szám áll ezen a lapon, mert bár ez a pakli első lapja, mégsem az egyes van rajta, hanem a nulla, ami szigorúan véve nem is szám, hanem az az állapot, amiből a számok elindulnak — éppen ezért nincsen súlya, nincsen helye a sorban, és bárhová beteheted anélkül, hogy bármit elrontanál vele.

Ha ez a lap most eljött hozzád, akkor abban a dologban, amire gondolsz, te még nem vagy senki: nincsen benne múltad, amit magyarázni kellene, nincsen hírneved, amit félteni kellene, és éppen ez a legnagyobb előnyöd, hiszen aki még nem senki, abból bárki lehet, míg az, aki már valaki egy szakmában, sokkal nehezebben mozdul, mert félti azt, akivé lett.

Nézd meg az embert a képen, aki a perem szélén áll, felfelé nézve, és nem retteg, de nem is mérlegel, mert nem hazudja magának, hogy létezik garancia — ilyen ugyanis nincsen, még abban a munkában sem, amiben most ülsz, csak ott nem látszik a szakadék, és éppen ettől érzed biztonságban magad.

A vállán himbálózó batyu nevetségesen kicsi, hiszen ennyi mindene van, és aki keveset visz, az gyorsan megy, ez a lap pedig sokszor éppen azt üzeni, hogy nem több felkészülésre van szükséged: nem még egy tanfolyamra, nem még egy évnyi tapasztalatra, nem még egy papírra, hanem kevesebb csomagra — mert amíg készülsz, addig nem is bukhatsz el, és ezt a fejed nagyon jól tudja.

Most pedig nézd meg a kutyát a lába mellett, aki ugat és visszahúz, mert ebben van a lap titka: ugyanaz a belső hang lehet féltés és lehet félelem, és neked kell eldöntened, melyik szólal meg benned, amikor azt súgja, hogy maradj még egy évet.

A kezében tartott fehér rózsa pedig a tiszta szándék jele, és ez adja a mai mércédet, hiszen ha azért váltanál, hogy megmutasd valakinek, aki lekicsinyelt, akkor az már nem a Bolond útja, hanem a bosszú, csak éppen szebb ruhában — a bosszúból pedig soha nem lett még jó életmű.

Nem kell felmondanod holnap, elég egyetlen lépés, az első.

Soha nem leszel felkészültebb, mint amennyire most vagy — legfeljebb öregebb.

Tudom, hogy ez nem az, amit egy angyali üzenettől vársz, de te pontosan tudod, miről beszélek: ott van az a váltás, az az ötlet, az a jelentkezés vagy az a vállalkozás, ami hónapok óta ott áll előtted, és minden egyes hónapban találsz hozzá egy tökéletesen ésszerű indokot, amiért éppen most még nem lehet.

Nézd meg jól a lapot, mert minden benne van: egy fiatal ember áll a szikla peremén, a lába alig egy ujjnyira attól a ponttól, ahol a föld véget ér, a vállán egy nevetségesen kicsi batyu himbálózik, a kezében fehér rózsát tart, az arcát pedig a nap felé emeli, nem pedig a mélység felé, amely ott tátong alatta.

És most figyeld meg, milyen szám áll ezen a lapon, mert bár ez a pakli legelső lapja, mégsem az egyes van rajta, hanem a nulla — az pedig szigorúan véve nem is szám, hanem az az állapot, amiből a számok elindulnak, és éppen ezért nincsen súlya, nincsen múltja, nincsen helye a sorban, tehát bárhová mehet.

Ez a te üzeneted ma este, mert abban a dologban, amitől félsz, te még nem vagy senki: nincsen benne hírneved, amit félteni kellene, és bármilyen furcsán hangzik, éppen ez a szabadságod, hiszen aki még nem senki, abból bárki lehet, míg az, aki már valaki, sokkal nehezebben mozdul.

Azt mondod erre, hogy nincsen elég tapasztalatod, én pedig azt mondom neked szeretettel, hogy nem is lesz — nézd meg azt a nevetségesen kicsi batyut, mert aki keveset visz, az gyorsan megy, te viszont még egy tanfolyamot akarsz, még egy évet, még egy bizonyítványt, és nem azért, mert szükséged van rá, hanem azért, mert amíg készülsz, addig nem bukhatsz el, és ezt legbelül te is tudod.

Most pedig nézd meg a kutyát a lába mellett, aki ugat, ugrál és visszahúz, mert ebben a részletben van ennek a lapnak a legmélyebb titka: ugyanaz a belső hang lehet féltés és lehet félelem, és neked kell eldöntened, melyik szólal meg benned, amikor azt súgja, hogy maradj még egy évet, hogy most nem jó az időzítés, hogy majd jövőre — te pedig tudod a választ, csak nem szereted.

És egyetlen dolgot nézz meg még, a fehér rózsát a kezében, mert az a tiszta szándék jele: ha azért váltanál, hogy megmutasd valakinek, aki lekicsinyelt, akkor az nem ez az út, hanem a bosszú, szebb ruhában.

Nem kell felmondanod holnap, csak tedd meg az első lépést, még ma: egy telefon, egy jelentkezés, egy beszélgetés.