MIEKAT YHDEKSÄN – rakkaus

A Kardok Kilencese a szerelemben az az éjszaka, amikor a fejed elkezdi kitalálni, mi lehet a másikkal.

Nem válaszolt. Máshogy írt. Fáradtabb volt, mint máskor. És innen három óra alatt eljutsz odáig, hogy vége, hogy más van, hogy sosem szeretett igazán. Reggel kiderül, hogy csak elaludt.

Ez a lap ezt az órát mutatja. És a legfontosabb részlete ez: a kardok nem benned vannak. A falon lebegnek. Nem történt semmi – csak vársz rá, hogy történjen.

Kilenc kard van, mert a szorongás sosem egy dologról szól. Kezdődik eggyel: nem írt. Aztán: haragszik. Aztán: mindig ezt csinálom. Aztán: ilyen vagyok, engem nem lehet szeretni. Hajnali fél négyre már mind a kilenc ott lóg.

Nézd meg az ágy oldalán a faragást: két alak, egyik legyőzve a másikat. Ez régen történt. A szerelemben ez a legpontosabb üzenet: amitől ma éjjel félsz, annak gyakran semmi köze a mostani emberhez. Egy régi elhagyás beszél, ami talált magának egy mai ürügyet.

És figyeld meg a takarót: rózsák és csillagjegyek. Az élet, a szépség, a szerelem jelei – rajtad vannak, végig ott voltak. Csak a szemed a kezedben.

Ha kapcsolatban élsz, ez a lap arra kér: kérdezd meg, ne találgasd. Ha egyedül vagy, arra: ne az éjszakát kérdezd meg arról, mennyit érsz. Az éjszaka mindig hazudik.

Az angyalok azt üzenik: tudom, hogy nem alszol. És tudom, hogy amit most gondolsz róla, az a legvalóságosabb dolog a világon.

De nézd meg a lapot. Hol vannak a kardok? A falon. Lebegnek. Nem történt semmi – csak vársz rá, hogy történjen.

Nem írt. Máshogy írt. Fáradtabb volt. És innen három óra alatt eljutottál odáig, hogy vége, hogy más van, hogy sosem szeretett igazán. Reggel kiderül, hogy csak elaludt.

Ne az éjszakát kérdezd meg arról, szeretnek-e. Az éjszaka mindig hazudik – és mindig a legrosszabbat.

És figyelj: kilenc kard van, mert a szorongás sosem egy dologról szól. Kezdődik eggyel: nem írt. Aztán: haragszik. Aztán: mindig ezt csinálom. Aztán: engem nem lehet szeretni. Ezért nem lehet kigondolkodni belőle – minden válasz szül egy újabb kardot.

Nézd meg az ágy oldalát: két alak, egyik legyőzve a másikat. Ez régen történt. Amitől ma éjjel félsz, annak sokszor semmi köze ehhez az emberhez. Egy régi elhagyás beszél, ami talált magának egy mai ürügyet.

Holnap ne találgass – kérdezz. Egy mondat elég: „Az elmúlt napokban távolinak érezlek. Van valami?” Ez sokkal kevésbé félelmetes, mint amit a fejed csinál helyette.

És a takaró, ami rajtad van: rózsák, csillagok. A szépség végig ott volt. Csak a szemed a kezedben.

Ha fordított állásban ér a lap: oldódik. Kezdesz aludni. Egy reggel felébredsz, és nem ő lesz az első gondolatod – csak a kávé. Az éjszaka mindig elmúlik.