LE MAGICIEN – amour

A szerelemben A Mágus arról szól, hogy nem hiányzik semmi ahhoz, hogy megtörténjen — se egy jobb változatod, se a megfelelő pillanat, se egy másik ember, aki majd elkezdi helyetted.

Nézd meg jól a lapot, ahol egy férfi áll az asztal mögött, és a testével egyenes vonalat húz az ég és a föld közé: az egyik kezét a magasba emeli, a másikkal lefelé mutat, mintha azt mondaná, hogy aminek odafent már megvan a helye, annak itt lent, a hétköznapokban, egy konkrét mondatban vagy egy konkrét mozdulatban kell megtörténnie.

Az asztalán pedig ott fekszik mind a négy eszköz: a bot, vagyis a vágy, a kehely, vagyis az érzés, a kard, vagyis a szó, amivel ki lehet mondani, és az érme, vagyis az idő, amit valakire rá lehet szánni — és ha most őszinte vagy magaddal, akkor tudod, hogy ezek közül nem hiányzik egy sem, csak éppen érintetlenül fekszenek egymás mellett.

Mert az az igazság, hogy a legtöbb kapcsolat nem azért hűl ki, mert elfogyott belőle a szeretet, hanem azért, mert senki nem nyúlt az asztalhoz: mindketten éreztek valamit, mindketten gondoltak valamit, de kimondani egyik sem mondta ki.

Ha egyedül vagy, akkor ez a lap azt üzeni, hogy a vonzerőd nem attól függ, hogy milyen vagy, hanem attól, hogy mit csinálsz: aki azt várja, hogy majd egyszer, valahogy, valakivel megtörténik vele a szerelem, az kihagyta a lap egészét, hiszen itt semmi nem történik magától.

Nézd meg körülötte a vörös rózsákat és a fehér liliomokat, amelyek egyszerre nyílnak, mert ez nem díszítés, hanem recept: a rózsa a vágy, a liliom a tiszta szándék, és egyik sem elég önmagában — a vágy tisztaság nélkül csak zűrzavart csinál, a tiszta szándék vágy nélkül pedig egy udvarias barátság.

És figyelj erre a lap árnyékára is, mert kényes: ugyanaz a képesség, amivel meg tudsz győzni valakit arról, ami jó neki, arra is használható, hogy rávedd arra, ami neked jó — a kettő között pedig egyedül te tudod a különbséget, és a szerelemben ez a különbség mindent eldönt.

Ne tervezz tovább, hanem mondd ki, mert az asztalod tele van.

Minden ott van az asztalon, és ezt szeretném, ha ma este végre kimondanád magadnak, mert nem hiányzik semmi.

Nézd meg jól a lapot, ahol egy férfi áll egy asztal mögött, és a testével egyenes vonalat húz az ég és a föld közé: az egyik kezét a magasba emeli, a másikkal lefelé mutat, mintha azt mondaná, hogy aminek odafent már megvan a helye, annak itt lent kell megtörténnie — egy mondatban, egy telefonban, egy ölelésben, valami egészen hétköznapiban.

Most pedig nézd meg azt az asztalt, és számold össze, mi hiányzik róla, mert semmi: ott fekszik a bot, vagyis a vágy, a kehely, vagyis az érzés, a kard, vagyis a szó, amivel ki lehetne mondani, és az érme, vagyis az idő, amit rá lehetne szánni valakire.

Tehát az a történet, amit magadnak mesélsz — hogy majd ha lefogysz, ha rendbe teszed magad, ha lesz jobb munkád, ha eljön a megfelelő pillanat, ha ő szól előbb —, egyetlen szavában sem igaz, és te ezt legbelül pontosan tudod, csak kényelmetlen tudni, hiszen amíg azt hiszed, hogy hiányzik valami, addig van egy tökéletes mentséged arra, hogy ne kelljen kockáztatnod.

Mert az az igazság, hogy a legtöbb szerelem nem attól hűl ki, hogy elfogy belőle az érzés, hanem attól, hogy soha senki nem nyúl az asztalhoz: mindketten éreztek valamit, mindketten gondoltak valamit, és mindketten arra vártak, hogy a másik kezdje.

És figyeld meg a feje fölött a fekvő nyolcast, a végtelen jelét, mert az azt üzeni, hogy az energia nem előtte jön, hanem közben — nem a kedv hozza a mozdulatot, hanem a mozdulat a kedvet, tehát aki arra vár, hogy előbb érezzen újra valamit, és majd akkor lép, az várni fog.

Most pedig nézd meg körülötte a vörös rózsákat és a fehér liliomokat, mert azok egyszerre nyílnak, és ez nem díszítés, hanem recept: a rózsa a vágy, a liliom a tiszta szándék, és neked ma este mind a kettőre szükséged van, hiszen a vágy tisztaság nélkül csak összekuszál mindent, a tiszta szándék pedig vágy nélkül csak egy nagyon udvarias barátság.

Ma ne tervezd tovább, ne beszéld meg még egy emberrel, és ne várd meg a jobb pillanatot, mert az asztalod tele van: mondd ki azt az egy mondatot, hívd fel, kérdezd meg, ölelj át valakit szó nélkül.

Fordított állásban a lap arra figyelmeztet, hogy ugyanaz a képesség, amivel meg tudsz győzni valakit arról, ami jó neki, arra is használható, hogy rávedd arra, ami csak neked jó — és ezt a különbséget rajtad kívül senki nem látja.