ŠESTICA KOVČEGA – ljubav

A szerelemben az Érmék Hatosa a mérleg lapja.

Ki ad, és ki kap? És mióta ugyanaz a válasz?

Nézd meg a képet: áll egy ember, mérleggel a kezében, és ad – a másik kettő térdel. Ez a lap kívülről szép. Belülről kényes.

Mert a szeretetben az adás akkor jó, ha te is állva maradsz utána. Aki mindent odaad, az fél év múlva üres, és utána azt hiszi, hogy ő gyenge. Nem gyenge. Csak nem mért.

Ha te vagy, aki mindig ad: a szeretetből előbb-utóbb számla lesz. Nem akarod, nem így indult, de egy ponton már felsorolod magadban, hogy mit tettél érte. Ez a jel, hogy felborult a mérleg – nem az, hogy elfáradtál, hanem hogy megjelent a lista.

Ha te vagy, aki kap: figyelj a térdelésre. Ha valaki ad neked, és utána mindig felemlegeti, az nem ajándék. Az lánc. A jó adás láthatatlan, és nem kér hálát cserébe. És vedd észre: a térdelés nem megaláztatás – csak úgy érzed. Aki soha nem fogad el semmit, az megfosztja a másikat az adás örömétől.

És a lap fénye: a szeretet nem készlet, hanem áramlás. Ma te adsz, egy éve te térdeltél, két év múlva megint te fogsz. Ez a normális – a baj csak az, ha egy évtizede ugyanaz a válasz arra, hogy ki ad.

Billentsd vissza a mérleget. Ha mindig te adsz: kérj valamit ma. Ha mindig te kapsz: adj valamit, bármi keveset.

Te mindig adsz.

Nem dicséretnek mondom. Csak megállapításnak, mert lehet, hogy neked már fel sem tűnik. Te veszed észre, mire van szüksége. Te engedsz. Te alkalmazkodsz. Te vagy az, aki még egyszer megpróbálja.

Nézd meg a lapot. Áll egy ember, egyik kezében mérleg, a másikkal érméket ejt egy térdelő ember kezébe.

És most figyeld meg a mérleget. Nem szórja, amije van. Méri.

Ez az üzeneted ma este. Ez a lap nem a mértéktelen szeretetről szól, hanem az adásról, aminek mértéke van. Mert az adás akkor jó, ha te is állva maradsz utána. Aki mindent odaad, az fél év múlva üres – és utána azt hiszi magáról, hogy gyenge. Nem gyenge. Csak nem mért.

Van egy jel, amiről pontosan tudni fogod, hogy felborult a mérleg: ha elkezded fejben felsorolni, mit tettél érte. Nem akartad, nem így indult. De ha megjelenik a lista, akkor a szeretetből számla lett.

Ma este kérj valamit. Egyetlen dolgot, tőle. Nem azért, mert rászorulsz. Azért, mert aki soha nem fogad el semmit, az megfosztja a másikat az adás örömétől. Az sem szerelem – az is büszkeség.

És ha te vagy az, aki most kap: nézd meg a képen, hogy a másik térdel. Ha valaki ad neked, és utána felemlegeti, az nem ajándék. Az lánc. A jó adás láthatatlan.

A szeretet nem készlet. Áramlás. Ma te adsz, egy éve te térdeltél, két év múlva megint te fogsz.

Csak ne mindig ugyanaz legyen a válasz arra, hogy ki ad.