DEVET NOVČIĆA – karijera

A munkában az Érmék Kilencese a beérett munka lapja.

Nézd meg a képet: egy nő áll a saját kertjében, körülötte érett szőlő, kilenc érme a lombok között. Ő ültette. Nem örökölte, nem kapta, nem hozták neki.

Ha ez a lap most jött hozzád, akkor ezt akarják kimondatni veled: te csináltad. Nem szerencse volt. Te keltél fel minden reggel, te bírtad ki azt az évet, amiről senki nem tud, te mondtál nemet, amikor könnyebb lett volna igent.

Ez a lap gyakran jelent önálló munkát, vállalkozást, szabadúszást – vagy azt a pontot a karrieredben, ahol már senkinek nem kell magyarázkodnod. Megvan a tekintélyed, mert megdolgoztál érte.

És nem véletlen, hogy szőlő nő a kertjében, nem búza. A búzát minden évben újravetik. A szőlő négy év, mire termőre fordul, és utána évtizedekig terem ugyanaz a tő. Amit felépítettél, az nem egy jó év – egy rendszer, ami minden évben terem.

Nézd meg a sólymot csuklyával a kezén. Ez a fegyelem: nem a vadság hiánya, hanem a kezelése. Ezzel jutottál idáig.

De két dologra figyelj. Az egyik: a képen nincs senki más. A csúcs csendes – nincs, aki azt mondja, ügyes voltál. Ez az ára, és jogod van fájlalni.

A másik: ott a kert, és te dolgozol benne, ahelyett, hogy leülnél egy fürttel. Élvezd is, ne csak műveld.

Fordítva: „nem kell segítség, megoldom". Elsőre erő. Tíz év múlva kiégés.

Te csináltad.

Ma este ezt szeretném, ha egyszer hangosan kimondanád. Tudom, hogy nehéz lesz, mert te sosem mondod ki. Mindig azt mondod, szerencséd volt, jókor voltál jó helyen, segítettek.

Nem adódott. Te keltél fel minden reggel. Te bírtad ki azt az évet, amiről szinte senki nem tud. Te mondtál nemet, amikor sokkal könnyebb lett volna igent mondani.

Nézd meg a lapot. Egy nő áll a saját kertjében. Érett szőlő, kilenc érme a lombok között, mögötte a háza. Nyugodt arc.

És vedd észre, ki nincs a képen. Senki. Ez a kert azért az övé, mert ő ültette.

A kezén egy sólyom ül, csuklyával a fején. Ez a lap legmélyebb részlete. A sólyom vadmadár – ha nincs rajta csuklya, elrepül vagy támad. Ez a nő nem attól erős, hogy nincsenek vad ösztönei, hanem attól, hogy csuklyát tett rájuk.

Ez a fegyelem. Nem a vadság hiánya, hanem a kezelése. Te is ezt csináltad évekig – és pontosan ez épített fel mindent, amid ma van.

De a csuklyát néha le kell venni. Aki örökre lefogja magában a vadat, az nem szelíd lesz. Csak fáradt.

És van itt még valami. A ház ott van a háttérben, de ő kint áll a kertben, egyedül. A csúcs csendes. Nincs, aki azt mondja, ügyes voltál. Nincs, akinek elmondd, hogy ma nehéz volt. Ez az ára – és jogod van néha fájlalni.

Ma két dolgot kérnek. Az első a nehezebb: ne csinálj semmit. Ülj le a saját kertedben, és nézd meg, mi mindent teremtettél. Ne javíts rajta – nézd.

A második: hívj fel valakit. A kert szép. De egyedül minden kert kisebb.