A NAP – кохання

A szerelemben A NAP a pakli egyik legszebb lapja: nyíltság, melegség, és az az öröm, amit nem kell megmagyarázni.

Nézd meg jól a lapot, ahol egy hatalmas nap ragyog az égen, arccal, nyitott szemmel, alatta pedig egy meztelen gyerek ül egy fehér lovon, nyereg nélkül, a kezében nagy narancsvörös zászlóval.

És figyeld meg a legfontosabbat: a nap egyenesen rád néz. A Hold éjszakáján lehunyt szemű arcél lebegett fölötted, ami nem nézett rád — itt szemből néz valaki. Ez a különbség a szorongás és a szerelem között.

Most nézd meg a gyereket: nincs rajta semmi, és eszébe se jut. Nem bátor — egyszerűen nem tud a meztelenségéről.

Ez a lap ígérete a szerelemről: nem az, hogy legyőzöd a szégyent, hanem hogy egyszer csak elfelejtesz szégyellni valamit. Van, aki mellett nem kell behúzni a hasad, se szó szerint, se máshogy — nem azért, mert elfogadja a hibáidat, hanem mert eszedbe se jut, hogy hibák lennének.

És figyeld meg, hogy nincs a lovon se nyereg, se gyeplő. A Diadalszekéren tanultuk: amit kötéllel kell húznod, azt nem akarod eléggé. Itt már gyeplő sincs — nem kell irányítani azt, amiben megbízol.

Ha kapcsolatban élsz, ez a lap napfényes szakaszt hoz: nevetés, könnyűség, szabadság. Ne kérdezd, meddig tart. Ma süt.

Ha egyedül vagy, ez a lap nyíltságot kér: a gyerek nem taktikázik, nem játszik hűvöset, nem várja meg, ki ír előbb.

És nézd meg a fehér lovat, mert ez a pakli legszebb visszatérése: A Halál lapján ugyanez a fehér ló lépkedett, fekete páncélos lovassal a hátán. Ugyanaz a ló — más ül rajta.

Ha volt már összeomlott kapcsolatod, ez a te üzeneted: nem kaptál másik életet, és nem lettél másik ember. Ugyanaz a ló visz — csak már nem a gyász ül rajta.

Fordított állásban az öröm nem tűnik el, csak elhomályosul: megvan minden, aminek örülnöd kellene, és nem érzed. Ez nem hálátlanság, hanem fáradtság.

Van, aki mellett nem kell behúzni a hasad. Se szó szerint, se máshogy.

Nézd meg jól a lapot, ahol egy hatalmas nap ragyog az égen, arccal, nyitott szemmel, alatta pedig egy meztelen gyerek ül egy fehér lovon, nyereg nélkül, a kezében nagy narancsvörös zászlóval, a fején virágkoszorúval.

És figyeld meg a legfontosabbat: a nap egyenesen rád néz. A Hold éjszakáján lehunyt szemű arcél lebegett fölötted, ami nem nézett rád — itt szemből néz valaki. Ez a különbség a szorongás és a szerelem között: az egyik nem néz rád, a másik igen.

Ez a te üzeneted ma este. Most nézd meg a gyereket: nincs rajta semmi, és eszébe se jut. Nem bátor — egyszerűen nem tud a meztelenségéről.

Ez a lap ígérete a szerelemről: nem az, hogy legyőzöd a szégyent, hanem hogy egyszer csak elfelejtesz szégyellni valamit. És most figyelj, mert ez a mai üzeneted szíve — nem attól lesz jó valaki melletted, hogy elfogadja a hibáidat, hanem attól, hogy eszedbe se jut, hogy hibák lennének.

Most nézd meg a lovat, mert nincs rajta se nyereg, se gyeplő. A Diadalszekéren tanultuk: amit kötéllel kell húznod, azt nem akarod eléggé. Itt már gyeplő sincs — nem kell irányítani azt, amiben megbízol.

És vedd észre a koszorúban azt az egy szál vörös tollat: ugyanaz a toll, ami A Bolond kalapjában volt, a legelső lapon. Volt azóta páncél, lánc, villám, éjszaka — a toll megmaradt. Nem veszted el azt, aki voltál, mielőtt megsérültél. Csak elfelejted egy időre.

Ha kapcsolatban élsz, ez a lap napfényes szakaszt hoz: nevetés, könnyűség. Ne kérdezd, meddig tart — ma süt.

Ha egyedül vagy, ez a lap nyíltságot kér: a gyerek nem taktikázik, nem játszik hűvöset, nem várja meg, ki ír előbb.

És nézd meg a fehér lovat, mert ez a pakli legszebb visszatérése: A Halál lapján ugyanez a fehér ló lépkedett, fekete páncélos lovassal a hátán. Ugyanaz a ló — más ül rajta. Ha volt már összeomlott kapcsolatod: nem kaptál másik életet, és nem lettél másik ember. Ugyanaz a ló visz, csak már nem a gyász ül rajta.

Ma ne szégyelld, hogy jól vagy.

Fordított állásban az öröm nem tűnik el, csak elhomályosul: megvan minden, aminek örülnöd kellene, és nem érzed. Ez nem hálátlanság, hanem fáradtság.